Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

lötti elmélkedést som engedi meg, a mennyibon baksis hajhászalukban majd széjjel tépik az embert. Három, nálamnál nem sokkal alacsonyabb izmos, erős fiezkó kapaszkodott belém s vonszolt a pyramis felé. Borzadva néztem ugyan, mint vonszoltattak már néhányan társaink közül e hajmeresztő magasságba, de az még sem riasztott vissza a megmászás merész vállalatától, habár itt már nagyon csekély volt azok száma, kik erőt és bátorságot éreztek erre magukban s a legtöbb még meg sem kísérletté e nyaktörő veszélyes utat. Ragadozó három arabs vezetőnmek vas karjaiból csak azért rántottam ki magamat, hogy dragomanunk közvetítésével az ott kolduló arabsok scheikhje előtt alkudjam ki a vezetés diját, melyet személyenként 5 frank s igy összesen 15 frankiján állapítottuk meg s azt is ugy, hogy lejövetelem után kapják meg dijokat. - Nagyon óvatosnak kell lenni ez élelmes népséggel szemben, mert útközben a legveszedelmesebb helyeket használják fel arra, hogy megállva baksist préseljenek ki s ha az utas félelmében csak egyszer enged kérelmeknek, biztosítva lehet arról, hogy mig eléri a pyramis tetejét kikoldulták, vagy jobban mondva ezer fortélylyal kirabolták zsebéből összes apró pénzét. Az alku megkötése után, kivettem szemök láttára tárezámat zsebemből, átadtam egyik lenn maradt társamnak s csak azután bocsátottam magamat rendelkezésekre. Mint a macskák oly ügyesen ugrándoztak előttem. Eü-vik jobb másik balkaromat ragadta mÊÊÊ^MÎ