Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

hogy t. i. mi is megsokalva oz életveszélyes positiót. napernyőinkkel döngettük ki-ki saját kocsisát, ily kemény argumentum ad hoininem mellett kényszerítve őket, hogy egymás után, sorban hajtsanak. Mire a nap a szikla-sirokkal telt szürke Mokkatam hegység mögül első aranysugarait lövelte a vérvörösre világított kristálytiszta légkörbe, már az óriási Nll-ákáczok sürü lombozatával beárnyékolt egyenes allén jártunk, mely talán az egész világon ritkítja párját. A kelő napnak első sugarai a töltés-ut körül mérföldekre terjedő Xil-áradásnak tükörsima felületét mintegy varázsütésre narancsszínű tengerré változtatták, melyből itt-ott pálmaligetek, üde szép zöld vegetatio. a sycomoroknak terjedelmes koronája, Kairónak épülettömege, citadellája, mecsetei s minaretjei, a déli távoli ..láthatárban pedig a sakkarai pyrainis csoport emelkedik ki. s hogy élet is legyen e felül mulhatlan kép és látványban — az áradásban mindinkább veszni látszó s már-már csak keskeny vonalnak tetsző töltéseken t••ve-karavánok vonulnak, mentve a vízár elol a nyOjb morult fellahoknak csekély holmiját. Csakugyan szemlátomást emelkedett a délről mintegy óriási víztartóból rohamosan ömlő Xilusnak zavaros \ ize s szemünk láttára mállottak szét a nyomorult sárviskók, melyek a Xil-áradás után ép oly gyorsan épülnek fel. mint a mily hamar semmisültek meg. E feledhetleu szép képnek teljes ellentéte a végtelen homoksivatag, ellenkező azaz nyugati irányban, a hol semmi sem vall életre s a már is óriási nagy-