Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

ságukban mutatkozó giaehi pyramisok is csak halált lehelitek. Egyik utmenti faluból, hosszú kocsisorunknak láttára, kivonult talán a csak szorosabb értelemben vett házi állatoknak kivételévél, minden élő lény. A seheikh (biró) koldult e szikár, magas, rabló typussal biró vad népség élén. s minden kocsiba tenyerét baksisra tartó néhány alak kapaszkodott, kik lihegve futottak körülöttünk egész a pyramisok tövéig. A sivatagba érve, ott hol magasabb homok-hegyet kellett passiroznunk, fáradt lovaink teljesen felmondták a szolgálatot. Le kellett szállanunk, de még üresen is csak a nyúzassál határos állatkínzás mellett voltak képesek tovább hatolni. Kilencz, legalább látszólag egymás közelében álló pyramis képezi a gisehi gala csoportot, mely közül azonban csakis a legnagyobbikat, a Cheops pyramist lehet lépcsőzetes sarkán megmászni. Herodot a görög történetíró szerint (ki külőfíben ép itt Egyptomban Ä-erte kiképzését) 100000 ember volt 20 éven át szüntelenül ez egy pyramisnak építésével elfoglalva s hogy csak némi fogalmunk legyen e csoda sirnak nagyságáról, elég megemlítenem : hogy még manap is — midőn annyi évezred rágódott már rajta — több mint harmadfél milló köbméter követ foglal magában. Halhatatlan emlék után vágyódó királyok készítették múmiává balzsamozott holt testeik számára e csoda sírokat és pedig ugy, hogy kormányra léptük évében elkészített pyramis sírjukat halálokig évenként 5*