Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

munkájokat, hogy e türelmes állatoknak még szempilláit is leborotválják. E tanulságos látvány között pokoli lárma, dob és zeneszó ütötte meg fülünket. Lakodalmas menet jött távolról velünk szemközt. Le kellett szállnunk s kocsinknak sikerült egy mellék utczai sikátorban félre vonulni. A menet előtt néhány bohócz ugrándozva tánczolt s féktelen ostobaságokkal mulattatta a körülállókat. Utána hosszú póznákon számos zászlót hordtak, melyek azonban valószínűleg a menyasszonynak garderobeját képezték. Orrhangu bőgés és fülszaggató zene kísérte a menetet, E keserves zenében ugy tetszett, mintha a nagy dob- és réztányérokkal ütnék a melódiát s a dudaszerü hangszer és karorditás csak kiséret volna. Asszonyt a menetben nem láttunk ; valószinüleg csak most mentek a menyasszonyi házhoz. Csendesen a fal mellé vonultam s megvallom, nem a legkellemesebben éreztem magamat ez eszeveszett csőcselékkel szemben, de megnyugtatott a gondolat, hogy hisz a mohamedánok szeszes italt nem isznak s igy e vad lárma és táncz nem a kábult fő, hanem a józan örömnek nyilvánulása, A Nilus vize felpuffasztja ugyan őket, de hazai lakodalmainknál előforduló boros főknek garázdálkodásától nem kellett tartanunk. ( h'ültem azonban mégis, midőn a menet már elvonult s kocsinkba ülve, folytathattuk utunkat. Végre vezetőnk a Babylon helyén épült kopt negyedben egy ódonszerü templom előtt állította meg kocsinkat. Mi-