Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

— et — után előre tüzetesen áttanulmányoztam volt a látni való nevezetességeket s a városnak bő térképe kezemben volt, csakhamar ráismertem a koptok birtokában levő különben ódonsága folytán nevezetes Abu-serge vagyis Mária-templomra. Szándékom volt ugyan megnézni e helyt, de más alkalommal, midőn éppen utunkba esett, de nem most, midőn a mameluk királyok sírjaihoz készültem. Összeszidtam boszuságomban ostoba ciceronénkat, ki ennyi időt vesztegetett velünk s kivel különben már délelőtt jól laktam, mert a mint fontoskodva neki kezdett a magyarázatnak, rendesen csak elferdített badarságot reczitált. A kereszténység első századaiban épült templom különben nemcsak építészeti szempontból nevezetes, hanem különösen gazdag, bisanti Ízlésben készült elefántcsont- és fí-faragványokban, valamint arany háttérre festett szép képekben. A templom alatti kryptában forrás is van, a melyből baksis mellett szomjunkat csillapítottuk. A hagyomány szerint Mária- és Józsefnek egyptomi futása alkalmával a szent család a jelenlegi kryptának helyén tartózkodott. Ciceronénk elfeledve már a kapott dorgatoriumot, ismét elkezdte fontoskodását s egész pathossal magyarázta, hogy itt szülte a boldogságos szűz Mária leányát, s midőn méltán felháborodva össze-szamaraztam, oda igazította ki badarságát, hogy hát akkor eltemetve van itt Mária leánya. Nehogy továbbra is mérgelődjem ostobaságán, kijelentettem neki, hogy szolgálatára nincs már többé