Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

talán névleg alig ismernek, hanem csak éreznek s melyet mi honszeretetnek nevezünk. Az csodálandó azonban legjobban, hogy a nyomor és balsors sokkal jobban lebilincseli az embert egy ugyanazon helyhez, mint a jólét s az fájlalja legjobban az apai házat, a ki benne csak sárfalakat vesztett, Sok boldogító van abban, hogy az ember örömeit épp ugy, mint fájdalmait egy ugyanazon bölcsőben öszpontositsa. Utunk csupa gyékénynyel födött szűk sikátoron fezetett keresztül, de csak nagy nehezen haladhattunk, mert kocsik erre alig járnak s csak tevéken szállitják a szükséges terheket. A közlekedést nemcsak az utczai bazárok, hanem főleg az nehezíti, hogy az összes népség az utczán hever vagy dolgozik. Minden mesterségnek külön-külön utczája van, a hol mindenki egyforma munkán szuszog és bámészkodik. A sokféle mesterség között legkomikusabb volt a borbélyok utczája, hol szintén a szabadban borotválták az emberfejeket, szamarakat és tevéket, egyformán, a mint éppen sorra kerültek. Hogy az emberlejre csak ugyanazon szappant és kést használják, melylyel a szamár vagy teve trágyás bőrét vakarták, — azt sevillai művész talán nem volna képes felfogni, de afrikai borbély előtt csak természetes dolog. A mint az emberek arczára különféle jeleket tätoviroznak vagy skarifikálnak. épp oly torzonborz arabeskeket varázsol a borbély a szőrnek alakzatos meghagyása által az állatok czombja- vagy oldalbordájára s .oly tökély- és lelkiismeretességgel végzik