Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

(eben éppen ellentétes irányban, a Fostat-i elővárosba, O-Kairóba értünk. Utunk a messze kiáradt Niltts csillámló hullámai közölt smaragdzölden kiemelkedő Eoda sziget mellett vezetett, a hol egykor Pharao leánya a nád közé rejtett Mózes gyermeket találta. A Nilus mentén gyárakban összeaprított szalma, kukoriczaszár és nádszerskából óriási mennyiség volt összehalmozva, mely a lovak, szamarak és tevéknek takarmánya s csakugyan, e szegény állatoknak fejére akasztott abrakzsákjaiban mindenütt e silány szecska-keveréket láttam s terhesen megrakva, többnyire csak e szecskával! csalogatással követik gazdájokat. O-Kairo már a homokpusztában fekszik, hol az arabs szenny- és piszoknak felülmulhatlan netovábbjait találtuk. Nálunk a disznóólak paloták e ronda négy sárfalból álló düledező odúkhoz képest. E leirhatlan piszkot szánandó nyomor kiséri. Benéztem néhány viskónak nyitott oldalcin, de néhány rongydarab- s Niliszapból készült, félig ép, fajumi íiltrirozó korsón kivül semmit a világon nem láttam s a mi nálunk bútor név alatt ismeretes, az ott teljesen ismeretlen valami. Nagyobb nyomort egyáltalán képzelni sem lehet ! Mily boldogan rágták itt-ott a nyers ugorkát s jó keresetének kellett már lennie annak, a ki elvétve banánt szopogatott ! Vájjon mi kötheti e nyomorultakat homokpusztai odujokhoz ? Nem egyéb, mint a gondviselés által minden emberbe oltott azon nemes ösztön, melyet ők