Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

elszállásolva, ón legnagyobb megelégedésemre az utóbbiba jutottam. A bulaki vasúti állomásról ide vivő kocsijaink egy nem épen tágas, de mégis kocsiközlekedésre szánt utczán állottak meg, a honnét rondkmd keskeny, piszkos és sötét sikátoron át gyalog kellett holminkat czepehh, mig a „Hotel du Nih'-ba érkeztünk. E piszkos, dögleletes szagú zsák utcza már előre elvette kedvemet, de annál kellemesebben lepett meg. midőn a teljesen eldugott szállodába értem, mely egészen európai kényelemre épült s tágas udvara valóságos pálmaliget volt, hol a szebbnél szebb virágok s jázmin bokrok a nappali hőséggel teljesen ellentétes hűvös éjjeli levegőbe kábító illatot leheltek. A fényesen kivilágított nagy étteremben feketesárga drapéria s pálmaágak között királyunk képe, a másik oldalon .pedig nemzeti vörös-fchér-zöld színek között trónörökösünknek képe volt elhelyezve. A szolgaszemélyzet, csupa fürge arabs és néger legényekből állott, kik a kengyelfutó saisok-nak szép kostümjébe voltak öltöztetve; a konyha azonban franczia volt. A társaságnak legnagyobb része, s velők én is siettem nyugalomra, hogy elég korán kelhessünk. Agyaink idomtalanoknak látszottak, mert majd oly szélesek voltak, mint hossznak, de kiválóan kényelmesnek bizonyultak. Magas menyezetről sűrű fehér fátyol vonja be az ágynak mindnégy oldalát, védvo az alvót a veszedelmes muszkéta legyek s más rovarok ellen. 4