Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

Hos.szu tengeri út után még a legtávolabbi föld is olyan, mintha hazánk volna, azért csakhamar nagyon otthoniasan éreztem magamat, Biztos földre lépni, a hol már nem ingadoznak lépteink; oly ágyban aludni, mely már nem himbálódzik s nom hányja-voti az einbort egy oldalról a másikra ; magas ablakok mögött lenni, melyeket kénye-kedve szerint nyit és zár el az ember, a nélkül hogy a hullámok nyaka közé csapkodnának; hallani, mint búg a szél a redők között, a nélkül, hogy a házat megingathatná — mindez oly élvezet, melyet az ember csak hosszabb hányt-vetett tengeri ut után képes méltatni. Most tehát, midőn egy hét óta legelőször alszom szárazföldön, kényelmes ágyban, nagyon édesen esett a nyugalom és alvás. Szeptember 17-én rövid alvás után összeszedtem másik bárom társamat s kora, reggel elindultunk a város nevezetességeinek megszemlélésére. Szállodánk előtt a dragománoknak már egész serege várakozott s igy könnyű volt azok közül egy német ajkút választani. Hamar megkötöttük az alkut egész napra egy kedélyes s szüntelenül mosolygó arabs íiczkóval Ali kocsisunkkal, ki bérén kivül még az elmaradhatlan baksist s a czigarettákat is kikötötte magának. Kairó Afrikának körülbelül fél millió lakossal biró, legnagyobb s legeredetibb városa. Már néhány órai kocsikázás után belefárad az ember a viselet és phisiognomiáknak végtelen maskeradjába, melyhez ké-