Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

európaiasan épült csinos zárdát — igazgatónk azt monda, hogy most a kopt érsekhez vezet be bennünket. Szabadkoztam ugyan erélyesen ez ellen, felhozva, hogy ily tourista-öltözetben semmikép sem tiszteleghetünk ; de hiába volt. „Ily távoli világrészből jött urakat — mint monda — az érsek bármily ruhában is örömmel fogad, sőt akaratlanul is meg kell már e tisztelgést tenniük, mert bejelentettem már önöket" s alighogy ezt monda, kinyilottak a fogadó teremnek szárny ajtai, A nagy teremnek egyik sarkaltán trónszerü pamlagon guggolva ült a fekete talárba öltözött kopt érsek. Fejét szintén egészen fekete tarbán födte. Körülbelül 45 éves. nyúlánk, magas alak volt. Hollófekete hosszú szakálla oly jól állott méltóságteljes, komoly s halvány arczához. Nemes arezvonása igen megnyerő és vonzó volt, sőt társaim is épugy, mint én, valódi keleti szépségnek találtuk. ^ A terem egyszerűségében is keleti fényűzést mutatott. Összes dísze a csupa tarka virágokat utánzó mozaik padozat, gazdag falszőnyegek s néhány kényelmes ottomanból állott. A mint a terembe léptünk, felkelt helyéről az érsek, néhány lépést elénk jött s üdvözölve bennünket, jobbjával mellét, ajkait ós homlokát érinté. Lotfallah igazgató által beinutattattunk s megkezdődött az igazán rendkívül érdekes audicntia. Kár volt, hogy az érsek csakis a kopt nyelvet beszélte, s igy franczia társalgásunkat ép ugy, mint az érsek kopt beszédét Lot ta 1lah igazgató tolmácsolta kölcsönösen.