Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

gyermek s az ezekkel körülbelül egyenlő rangfokozatban álló házi állatok laknak. Ez utóbbiak közül különösen kecskéik tűntek föl nekem, melyek nagy részben gyapjú nélküli, rövid sárga s-l tárna szőrüek S lelógó hosszú fülűek, ugy, hogy első pillanatra bárki vadászkutyáknak nézné őket. A gyapjas birkák rendkivid széles farknak s ezeket farkzsirjok miatt hizlalják, melynek faggyúját az arabs gourmanok a kiválóbb delieateszek közé sorolják. Csakugyan az egész keleten mindenütt a kiállhatatlan íággyuszag minden ételből kiérzett. A lapos háztetőkön a szegényeim arabs tüzelő anyagját, a szárított tevetrágyát halmozza össze, mig a jobb módú korsókat tart azon. melyekben galambok fészkelnek. Az utczákon eldöglött tevéiknek csontjait szárítgatják: e fehérített csontok különben a képzelhetlenül ronda trágyadomboknak csak díszére válnak. E sok piszok között kis élénkséget kölcsönöz a férfiaknak öltözete, mely színes turbán s vagy bokáig érő fehér ing. vagy hosszú szines kaftánból áll. Alakjuk szikár, magas ; szép keleti arczvonásaikat csak a homlok- vagy az arczita skarificdlt jelek torzítják el, melyek az egyes törzsöknek ismertető jele gyanánt szolgálnak, ép ugy mint ahogy nálunk néha a barmokat bél végzik meg. A gyermekek és asszonyok azonfelül még körmeiket is vörös vagy sárga színűre festik. Rongyos csizmatisztitók s zsebtolvajok kisérték mindenütt s bámultak bennünket, mint nálunk falu-