Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

valóságosan a levegőben hordoztak és pedig azoknak csolnakjába, kiknek kemény koponyáját esetleg a lépcső a'ján álló kavasznak hosszú botja nem érte. Halálos félelem fcözötj dobtak a csolnak egyik sarkába, hol csakhamar magamhoz térve, a sátoros ülőhely alatt most már túlesve a veszélyen, hangosan kaczaghattam e felejthetlen komikus látványon. Utánam ugyanis valamennyien hason proczedurán mentek keresztül, miközben a hajóslegények s a eonsulatusi kárász rendet tartva agyba-íőbe ütlegelték e kapzsi bárkásokat. mintha csak igazi keleti szőnyeget porolnának; csakhogy e szikár, csontos testeken a keleti szőnyegeknél sokkal keményebb a'apra találtak a gyors ütonyben suhitott commando pálezák. Partra érve. a közélben levő vámházhoz siettünk, kiki maga czepelve angol módra holmiját. Itt újra megkezdődött a málha-harcz. Csak nagynehezen tudtunk magunknak utat törni, mert utunkat állták e fólmezitelen páriák s tiz rongyos íiczkó is kapkodott egy-egy tárgy után, sőt még a pusztán bámészkodó is tartá tenyerét baksist koldulva. A borravalónak ezen elnevezése különben az egész Keleten szüntelenül hangzott fülünkben s álmunkban, ha az ágy nyöszörgéso ütötte meg fülünket, még azt is baksisra magyaráztuk. Különben nem csoda, hogy e szót tanultuk meg legelőször, mert hisz itt úgyszólván minden bennszülöttnek legelső foglalkozása a koldulás. A vámnál igen udvariasan végeztek velünk az angol tisztviselők, mert közülünk senkinek sem bon3