Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

tották -fel podgyászát, hanem mindegyiktől csak névjegyét vették át. A vámház, deszkákból összevert nagy fabódéból állott, melynek túlsó kapuján a nyerges szamaraknak egész csordáját s az igazi afrikai bérkocsisoknak seregét találtuk fegyelmezetlenül, kocsijaikkal egymás kerekeibe vagy lovaiba össze-vissza akadozva, ugy. bogy sok idő s kemény ütlegekbe került, mig egy-egy kocsi ki tudott bontakozni utasával a tömkelegből. Minden kocsi bakján két-két fekete néger büszkélkedett ostor és botokkal felfegyverkezve. Egyedüli öltözetük egy bokáig érő szellős fehér ingből állott s bozontos fejőket vörös fez födte. A kocsibér kialkudása után nem tudtam elöld) elindittatni fogatomat, mig mindkettőnek néhány szivarkát nem adtam, s csak miután kényelmesen rágyújtottak, indították meg gebéiket. Ugy látszik e fekete liczkók ép ugy epednek a dohány, mint a mi czigányaink a bagó után. Vállalkozónk a „Hotel AbbasVban rendelte meg a társaság számára a menaget, oda hajtattam tehát, hogy podgyászomat biztonságba helyezzem. Utunk arabs boltok, kovács-műhelyek, dülékeny viskók s piszkos sikátorok mellett vezetett el, hol Arabia illatos füvei helyett dögleletes bűz gyötörte szagló szerveinket. A férliak sátoros kávéházakban guggoltak mocskos nargiléjuk s kávéjuk mellett, vagy pedig egész hosszában kinyujtózva hevertek az utczán. ugy, hogy ember s kutya egyaránt botorkált rajtuk keresztül. Itt-ott egy-