Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)
leginkái il) az európai városrészben fekvő középületeken A'égezték romboló s pusztító művöket. A házak fölött kimagasló óriási tropicus növényzet s a számtalan mecsetnek karcsú minaretje rendkívüli kellemet kölcsönöznek a város látképének. Hajónk, mióta megállott, az arabs hordárok és (•sajkások szüntelen ostromának volt kitéve, de alig korbácsoltattak le az egyik oldalról, máris a fedélzet egy másik sarkán ragyogott ébenfa fekete fényes aívzuk. Az arany paszomántos kavaszával elénk jött osztrák consul csak nagy bajjal tudott rendet parancsolni a sivatag e vad embereinek. Kines európai börze vagy zsibvásár, mely ily éktelen lármát volna képes im pro visa lui, mint e leleményes vad ficzkók. Midőn hajónk a szokásos hivatalos proczedurán átesett s a sivatagi kirándulásra szánt csekély podgyászunkkal kiszállásra sorakoztunk, mintegy adott jelre sáska módra lepte el hajónk fedélzetét a barna és fekete kéményseprő alakoknak hordár-csordája s nemcsak erélyesen, hanem Európában nem divatos durva s kemény boxirozással kellett védekeznünk, hogy ki ne kapják holminkat kezünkből. De a hordároknak szokatlan tolakodása még tűrhető volt a esolnakosoknak vad kapkodásához képest. Egyenként kellett a hajó oldalán levő szűk lépcsőn leszállanunk. de még nem értünk le a tengerre a esolnakokhoz. máris három, négy helyről kapkodtak utáimunk. Az egyik' kezemet, a másik lábamat kapta el, ugy hogy hanyatt esve
