Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

Szeptember 16-án könnyű volt kora röggel felkelni, mert hisz lázas nyugtalansággal vártuk az időt, melyben Afrika partjait megpillanthatjuk. Felébredve első dolgom volt a hajó pieziny kerek ablakain kikandikálni, a hol kíváncsiságtól régóta gyötört szemem nemcsak szárazföldet, hanem Alexandriainak néhány épületét és köztök hatalmas pálmákat is pillantott meg s akaratlanul is a bámulatnak egy felkiáltása csúszott ki ajkaimon. Katonásan rövid volt mindnyájunknak toiletteje s a fedélzetre sietve örömtelién gyönyörködtünk Alexandria partvidékének remek látványán. A reggeli napnak vörös fénye aranyszinbe öltöztette a láthatárt, melyben két oldalról bizarr alakú épületeknek átláthatlan tömkelege tünt elő. Hajónk a- világító torony s a kupolával födött szép Ras-el-Tin palota közelében vetett horgonyt, hol a hangyabolyhoz hasonlóan sürgött-forgott szárazon, ugy mint csolnakon az afrikai typusnak számtalan komikus alakja. Az arabs városrészben a hajók árboczerdeje mögött a tető nélküli egyforma lapos épületek ugy tűntek föl, mintha egy rég romba dőlt városnak maradványai volnának s csak a sárfalak fölött emelkedő majesteticus pálmák kölcsönöztek némi életet e külsőleg holtnak tetsző városrésznek. Az angoloknak csak nemrég végbevitt barbár bombázása még most is sok helyen meglátszik a tető nélküli koromfekete falmaradványokon, de c bombák