Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

Lelkes éljenzés követte a helyi viszonyokat oly behatóan ismerő előadónak kiválóan érdekes és vonzó előadását, mely után összeült a rondozőségi tanács és megbeszélte az Afrikában követendő rend és ujabb csoport-szervezkedésnek ügyét. Természetesen megkezdte az ellenzék is működését. Azonban mind a pro. mind a contra megbeszélések csak hiábavaló szóvesztegetések voltak, mert Százon felüli tagból álló társaság. — még ha n MII is magyarok, hanem csigavérü angolokból szedődnek is ossz.' — a Keleten mindig fiaskót fog vallani s bizonyosan arra jut. a mi velünk történt: hogy mindenütt, az ismeretlen nagy világban többé-kovésbbé tájékozatlanul álltunk, s utóbb a legnagyobb zavarban s türelmet vesztve ki-ki arra ment. a merre tudott, vagy akart. Kitekintve a rendezkedések ügyében való boszankodástól. a holnapi napnak örömét már előre élveztük s még a számos betegnek bálvány arczára is mosoly lopódzott, midőn a betegségtől való megszabadulás perczeire, a szárazföldi szilárd talajra s kivált az afrikai érdekfeszítő ismeretlen világrész látványaira gondoltak. Délután rövid ideig tartó csendes eső üdítette föl a levegőt ép ugy, mint kedélyeinket. Tükörsima lett ismét a tenger s nyugodt örömteli hangulat uralta a társaságot; Eiste felé már egy-két szegény fáradt madár kapaszkodott hajónk árboczába, jelezvén nekünk is, mint egykoron Kolumbiának, a szárazföldnek közelségét.