Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

Europa legdélibb csúcsán rendesen viharosabb szokott a tenger lenni s csakugyan most is a szélvész mindinkább erősbödött. Az utasoknak legnagyobb része erős megpróbáltatásnak volt kitéve s a kisebb-nagyobb mérvű betegeknek száma már kora reggeltől kezdve mindinkább szaporodott. Magam is erős főfájásban szenvedtem, nem igen bíztam mái- magamban, s a tengeri betegség előli meglehetős félelem fogott el. Egyetlen-egyszer voltam csak iszonyú vihar alkalmával a Balti-tengeren e betegségnek áldozata, de ama körülbelül 16 órai szenvedések feledhetlen emléket hagytak bennem. Ez alkalommal azonban megóvott erős természetem, sőt az egész elég bosszú tengeri utat minden baj ós betegség nélkül tettein meg, a mivel csak nagyon kevesen dicsekedhettek a társaságból. Egész napon át kiállhatlan. tikkasztó volt a hőség. Nagyon is éreztük már. hogy Afrika partjaihoz közeledünk. A kilátás ismét csak az ég- és viznek végtelensége volt. A szárazföldtől teljesen elszigetelve, önnönmagunkban kerestünk szórakozást. Pater Angeli, magyarországi születésű s anyanyelvét pompásan beszélő szentferenczrenclti missionarius, ki ily minőségben hét éven át működött Palestinaés Afrikában s ki jelenleg Bécsben az egyptomi s palestinai missióknak general-eomissariusa, a hajónak egyik magasabb pontjára lépve, rendkívül érdekes pourparler-1 tartott nemcsak a holnapi nap. hanem általában az egész afrikai programúi kivitele ügyében.