Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

A hosszú egyenes sorban épült „Strada maring", mely a kastrades-i külvárosba vezet, épp oly kedves képet nyújt, mint az Esplanade tere. Az árnyas nagy sétatér, a gáz!ampáknak liosszu egyenes lángsora s a csendes tóhoz hasonló kastradesi tengeröböl igen jó 1 tenyomást gyakorolnak. A város nyugati ré-izében már nagyon összetömörülnek a majdnem kivétel nélkül oszlopcsarnokos Ilázak s a szűk utczák olasz piszokra emlékeztetnek. Ily n<eí>lehetősen eldugott helyen van színháza is, melynek egyik oldalán a velenczeiek által Morosininak emelt győzelmi emlék áll. Számos temploma között a Cathedraüs s a Spiridion-templom a legkiválóbbak. Katholikus lakossága alig 4000-et számlál, de azért érseki székhelyivel bir. Midőn visszatértünk a kikötőhöz, a két régi vár közötti nagy kapu alatt vezetett el utunk, hol ismét gyönyörködve szemlélhettük a gyümölcs- és zöldségárusoknak gazdag raktárait. Különösen az óriási fügék keltették fel figyelmemet, melyek néhány pél lánya— mondhatom, a nélkül, hogy Garay költőnk által megénekelt Háry János obsitosnak nagy mondásait akarnám utánozni — vetekedhetett a gyermekfej nagyságával. A városban töltött néhány óra alatt folyton gyalog jártunk, de bele is fáradtam s ugy kimelegedtem, hogy elég okom volt félni a meghűléstől. Vezetőnk állítása szerint nappal 38 fok Reaumur volt ott a hőség.