Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

Dicsérőleg kell még megemlékeznem a korfui rendőrségről, mely mindenütt, a hol csoportosan voltunk, kisért bennünket s elég dolgot adott nekik a zsebmetszőket távol tartani. Ha meg is óvattunk a zsebmetszőktől, a kereskedői rablást majdnem kivétel nélkül kellett elszenvednünk. A görög kereskedőnek leleményessége különben elég rossz hirnévnek örvend. Görögországban nemcsak a dohány-, hanem a gyufamonopolium is be van már hozva s minden gyufadobozkán 5 leptás bélyeg díszeleg ; de még e monopólium} szabott áru tárgyakat is 3—4-szeres áron fizettük, a hogy éppen sikerült a kereskedőnek egyeseket rászedni. Később hajónkat özönlötték el a görögök különféle áruczikkokkel. de ott már görögösen alkudva, fele áron még egyszer annyit vásárolhattunk, mint a városban. Lassanként összegyültünk ismét valamennyien a parton s bárkákon átvitettük magunkat hajónkra. Enynyi embernek sok csolnak kellett, de mégis minden rendetlenség nélkül a legcsendesebben értünk oda, mintha csak angol iskolát végeztek volna, oly phlegmatikus- és ügyesek e bárkások. A városban természetesen feltűnést keltett e százon felüli angol-sisakos és fátyolos utazó csoport s igy érthető volt. hogy a korfui élelmes zenészek is kellemes meglepetésben részesítettek bennünket. Tizennégy tagból álló zenekar jött ki hozzánk s körülbelül félórán át. mig csak a kikötőből ki nem vonultunk, hajónk körül czirkálva pompás serenádot adtak. Fúvó hangsze-