Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

város fekszik. A sziget tetején várfalak fehérlettek, melyek szintén jeles szolgálatot tettek a lissai csata alkalmával hadseregünknek. •* Curzola s számos apróbb szigetek esak a távolban tűnnek fel balra látkörünkben s ezeket is elhagyva, .szárazföldön már nem gyönyörködhetik szemünk ; a tiszta ég s a határtalannak tetsző tenger egyedüli látképünk. Este, mint rendesen soká maradtunk a fedélzeten s elmerengtünk egyedüli kilátásunkon, a csillagos szép égen. A tenger sima tükrén üstökös gyanánt messze fénylett a hátrahagyott útnak fehéren habzó nyoma. Soha sem figyeltem, vagy legalább nem láttam oly feltűnően a tengernek szikrázó szép jelenetét, mint ez alkalommal, x^, habzó fehér vonalon, hol a tenger hajónk által mozgásba jött. phosphoros lángpontocskák tűntek fel, mint mikor a zöld pázsitban ezer meg ezer szent j/tnos bogárka világit. Soká bámultam az éj néma csendében e valóban nagyszerű látványt. A sötét kék tengeren a habos, széles sávoly olyan volt, mint a kék égen a fehér tejút s a fel-felmerülő phosphor lángocskák, mint számtalan csillagraj. Nehezen bontakoztam ki e merengő éber álmomból s- nagyon későre járt mái- az idő, mire felkerestem nyugvó helyemet. A hajó gépezete okozta kellemetlen rázkódás és dübörgés most bölcsészem kellemes ringás s altató kedves dallam volt reám nézve, ugy hogy talán soha jobban nem aludtam, mint e kemény fekvő he-