Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

Íven, hol csak a fülem zsibbadt el a fej nyomása s a párna keménysége következtében. Szeptember 12-én alvótermünk már rég ebédlővé lett átváltoztatva s én még mindig hortyogtam emeletes ágyamban. A Ihea köré gyűlt társaságnak élénk társalgása s a csészék zöreje tudott csak mély álmomból felverni. Xem volt csoda, mert hisz tegnap este a társaságnak legnagyobb része már rég Morpheus karjaiban hevert, midőn én még késő éjjel astronomikus ismereteimnek csekély maradványait rekapituláltain az oly bájosan fénylő csillagsátoron. Reggeli után tengeri fürdőt vettem, nem ugyan a szabad tengerben, hanem csak kádfürdőt. Feltűnő különbséget találtam a két évvel ezelőtt Svédországban megkisérlett Malar tavi sósfürdő s azradriai között. Itt a sósviznek az utólagosan oly kellemesen maró hatását nem éreztem ugy, mint Északon. A délelőtti órákat napló-jegyzeteim s néhány levél írásával töltöttem. Megzavart azonban munkámban debreczeni szomszédom, ki egy egész csoport kíváncsitól környezve jött a terembe s neki állott éléskamrájának kibontásához, egy különös debreczeni speczialitást kínálva sorra, t. i. valódi debreczeni töpörtyűt. Láttam ugyan már töpörtyűt, de megvallom, ilyenről még nekem sem volt eddig tudomásom. Nem apró koczkák voltak ezek, hanem ropogósra sült egész nagy disznóbőrök, a m elvek már messziről meglehetős peu e-