Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

Az ősi tomplom torét, a mély völgy felé óriási fal veszi köri 1 s nyugati részének egy darabja még az elpusztult Salamon-templomának falaiból való. A falnak legalsó rétegeiben óriási, szabályosan faragott kőkoczkákat találunk, melyek némelyike tíz métert mér lioszszuságban. Csakis e legalsó rétegek származnak Salamon templomából, a felsőbb rétegek Heródes — s a legfelsőbbek Mohamedán időkből valók. Mint minden pénteken, ugy most is a zsidóknak nagy serege gyűlt itt össze Jeremiásnak Jerusalem- s templomának elpusztulására vonatkozó siralmait énekelve. Könyes szemekkel tárták ki karjaikat, izgatottan hajlongtak s siránkozva ütötték fejőket ez ősi falmaradványba. Az egyik útitársamnak édes atyja, mint vallását szigorúan követő buzgó zsidó, már évekkel ezelőtt vándorolt ki Jerusalembe, hogy láthassa még Salamon templomának maradványait s őseinek porába temetkezhessek. Megtört aggastyán levén már. midőn Magyarországból ide költözködött, örökre elbúcsúzott gyermekei- és rokonaitól. Fia — ki különben hírneves orvos — megélte azon megható szerencsét, hogy öreg atyját nem őseinek pora között, hanem a siránkozó élőknek sorában még viszontláthatta. Tőle tudtam meg, hogy Jeremiás siralmain kívül kiki személyes fájdalmát és keserveit is e falak előtt önti ki és panaszolja el a nagy . Jehovának. így értettem csak e megható siránkozást és jajgatást. mert hisz legnagyobb része elhagyva hazáiját és családját, nyomor között tengi itt keserves életét s így gazdagon kijuthat számukra a kestrüség.