Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

Mig igy meghatottál] szemléltem e ritka képet, íi tarka kaftánoknak tömkelegéből fenyegetően csillámlott felém egy bosszúra kinyújtott photographiai Camera obscurának lencse-üvegje, mely előtt egy társaságunkkal utazott zsidó házaspár felfuvalkodva vett positiót. .Mindkét alak a sajtosok vagy serfőzök díszpéldánya lehetett volna s monstrous térfogatuk élő siralomfalnak illett be. Pillanat műve volt s bele kerültem véletlenül, mint Pilátus a Credóha, én is e ritka képnek keretébe. Alidon ismét tengerre szálltunk, kézről-kézre járt a jerusalemi siralomfalak előtt felvett kép s hahota között constatálta a társaság, hogy igénytelenségemnek arczképe sikerült abban legjobban. Keserves arczot vágva, mint valami elősiránkozó főrabbi, magaslik ki szálas testalkatom, — pedig csak e házaspáron szánakoztam, kik hitsorsosaik keservei között nem Jehova-, hanem hiúságukra gondoltak s mint gazdag tőkepénzesek, csak képen óhajtottak őseiknek siralomfala mögött a nyomorgó jerusalemi zsidók között maradni. A zsidók siralomfalaitól a keresztények siralomhelyeihez, az 01 aj iák-hegyére indultam. Kiérve a város falain, meg nem állhattam, hogy e váratlanul elém tárult meglepő képben néhány pillanatig ne gyönyörködjem. Bámultam e helyet, melynek szomorú képe Üdvözítőnk kinos szenvedéseinek annyira megfelelt. Egy sötét, mély völgy terült el előttem, melyei északról a magas sziklacsúcsokba vésett királyi sírboltok zárnak