Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

kezzenck ; a kocsiközlekedés pedig egyáltalán lehetetlen s igy teljesen ismeretlen is. Az utczák kövezete vagy térdig érő por és piszok, vagy pedig egyenetlen nagy szikladarabokból áll, melyekhez képest a pécsi tyukszom-utcza valóságos aszfalt. Az átellenes házakból vont rongyok, az amúgy is komor kinézésű labyrinthszerü utczákat még jobban elsötétítik. Jerusalemnek legszebb része s egyszersmind főnt ezája a bazár, de minő piszok és minő nyomor ez? A boltok egy-egy 7—8 láb átmérőjű börtönszerü czella

r a melyben nemcsak hogy együtt van a kereskedőnek minden holmija, hanem e kis lyukban lakik, étkezik és alszik is annak tulajdonosa egy silány gyékényen, mely egyedüli bútorát képezi. A bazártól jobbra, a szent sir temploma közelében van a zsidó negyed. Ennél piszkosabb s rondább helyet még az afrikai arabs negyedekben sem találtain. Nyomorral van ez körülbástyázva s szemétdomb és férgekkel kiaszfaltirozva. Ott guggolnak e szánandó teremtések férgektől ellepve Sión porában, Salamon templomának helye felé fordult arczczal s égre emelt szemekkel a nagy Jehovához siránkozva. A nyomor nem aggasztja őket, mert hisz nem élni, hanem meghalni jöttek ide ! Különösen megható imájuk és siránkozásuk, melyet az úgynevezett siránkozó falnál pénteki napon végeznek. Ep pénteki nap lévén, ide indultam tehát legelőször délutáni kirándulásom alkalmával.