Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

törzs;ryökercs fia már a városban is parádézott fehér sisakjában, kikkel útleveleink láttamoztatása alkalmával a consulatusoknál találkoztunk. Haszontalan kiadás volt ez teljesen, mert ily számos tagu uti vállalatnál soha sem nézik az egyesek útleveleit. Szerezhettünk azonban ez alkalommal már előzetesen fogalmat magunknak arról, hogy mi a keleti kényelem. Az egyik consulatusi tisztviselő oly önérzetes s komoly ünnepélyességgel fogott a vidimáláshoz, mintha esak a San-Stefanoi békeszerződés pontozata.it akarná fogalmazni, de alig készült el az első útlevélnek aláírásával már bele fáradt s udvariasan kért engedélyt, hogy egy czigarettet szívhasson el, mielőbb a munkát folytatná. Az igazi keleti kényelemről azonban nekünk a keleten volt legkevésbbé alkalmunk személyesen tapasztalatokat gyüjthetni. Kedélyes búcsúzás után elindult a vonat. Soká lengtek még a pályaudvarban a fehér kendők a vállalkozó utasoknak utolsó „Isten vei ed "-et jelzendők. A ,.keleti" kényelemnek szoktató)a gyanánt tisztességesen összetömörittettünk, ugy, hogy alig maradt hely gazdátlanul. E szorult helyzetnek volt azonban rationabilis oka, mert ugyanez időre hirdettetett még egy „kéj utazási kirándulás Fiúméba" s igy mind kétrendbeli kéjutasok egy ugyanazon ..külön vonatra" szoríttattak össze. Mindennek daczára igen kedélyes volt a hangulat. Mindinkább élénkebb lett a társaság s kivált a kocsi szomszéd kupéjából szűnni nem akaró hahota