Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

harsogott út. Átvezetett minket is a kíváncsiság oda, hol néhány élezés körmönfont ügyvéd mulattatta magát egy typikus debreczeni cívissel, ki szintén a nagy útra szánta el magát. Igen jó képű, pedrett bajszú, fekete magyar ruhába öltözött, sarkantyús Mokány Bérezi, az egyszerű, gazdag paraszt fajtából. Igaz debreczeni létére még német szót is alig hallott, vagy ha hallhatott is, ismeretlen, külföldi volt az előtte. Bele ugratva a fiskálisok által, kitárta hatalmas tarisznyájának tartalmát s sorra kínálta az uraknak, iszonyúan penetrans szagú érett túróját, pogácsáit, s körtéit, de elárulta egyszersmind, hogy bőröndje finom töpörtyü és néhány méterre való saját kószitményü magyar szalámival van tele. Éléskamrája csakugyan elég lett volna egy embernek az egész útra. A jó ember vagy nem hitt elejétől fogva a vállalkozónak, vagy talán arra számított, hogy pénzben veheti ki az élelmezést. Bandi bátyánk igen jó természetes észszel volt megáldva s sikerülten tudta vagyoni állapotát velünk megismertetni. Mintha csak per tangentem említené, ugy vetette oda : hogy 3000 holdas birtokát bérbe adta, de az újonnan szerzett 100000 forintos birtokot maga művelteti. Látszólagos véletlonséggel akadt kezébe egy 337 forintos posztó számla, melyet ép most űzetett ki Budapesten azon 50 árva gyermek számára, kiket évenként felruház. Élelmesen jegyző azonban meg : ,.messziről jönnek az urak s olyanoknak sokat beszél-