Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

melynél csak azon egy vigasza marad, hogy elmondhatja: „megpróbáltam ezt is életemben." Hasonló szellemdus czikkekre utalom tehát az olvasót, ki érdekfeszítő kalandokat keres, mert midőn ez alkalommal ígéretemet beváltom s utleirati karczola ta im at közrebocsátom, figyelmeztetem az olvasót, liogy nem regényes kalandozás, hanem régészeti tanulmány volt czélja utazásomnak, melyről utleiratot készítem nem volt szándékomban. Ne féljen azonban az olvasó, hogy penész szagú régiségeket tálalok fel, feldolgoztam azokat már más kiadványomban, itt csak a museumok falain kívüli s a kedélyességét kereső olvasót érdeklődő élményeimnek egyes részleteit ecsetelem futólagosan. Budapest — Boroszló. Munka után jól esik a nyugalom és szórakozás. Az élet egyik legszebb szórakozása, habár nem nevezhető nyugalomnak — az utazás. Én is törekedtem legalább arra, hogy az évnek fárasztó munkája után időnként e nemes szórakozásiján részesülhessek. Leráztam tehát ez alkalommal a megszokott munka és gondok terhét, s kizökkentem a inindennapiasság döczögő kerékvágásából, hogy a gyorsan tovább sikló vasúttal a messze sarkvidékek tájaira juthassak. Budapestről mosolygó szép nyári időben robogtunk ki a szabadba, hol a nap lövelő sugarai kéj szeres hőt fejtettek ki, mintha csak éreztetni akarták