Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

volna ama különbséget, melyet a déli és északi vidékeken felmutat. Nem törtem ugyan a fejemet egy ugyanazon napsugárnak különböző hatása fölött, de annál inkább töprenkedett egy velünk utazott öreg ur azon. hogy ugyanezen uton Budapestre jövet egész más tájt látott mint most, midőn haza tér. pedig akkor is csak szüntelenül a jobb oldali ablakon nézett ki, mint most is. Ilyenek az egyoldalú nézetek! Nagy hiba ez még touristánál is. Nehogy én is hasonló hibába essem, kinéztem a kocsi folyosójára, hogy nem jutott-e még üresedésbe a coupé tetején levő kényelmes kilátási hely, a hol nem volnék kénytelen egyoldalú álláspontot, vagy helyesebben mondva üléshelyet foglalni, mint itt e zsúfolásig teli coupéban. Hiába való volt sondirozásom. De hisz gondolhattam is volna, hogy a ki oda veszi be magát, nem igen túrhatja ki onnét valaki, hacsak a hőség agy is el nem veszi kedvét a tájban való gyönyörködéstől. Mog is adtam elégedetlenségemnek az árát. mert mig mást akartam helyéből kitúrni, magam estem két szék között a padra, mert mire visszatértem már másik fáradt utas fészkelődött megürült helyemen. Hiába tettem óvást e jogtalan székfoglalás ellen, mert váltig bizonyítgatta utódom székfoglaló Ítészedében, hogy csak addig vagyok ura a helyzetnek, mig megülöm s betöltöm helyemet. Vigaszom csak deákkori reminiseentiám volt, midőn ugyanis vakátiói mulatságunkban csoportonkint mentünk ürgeöntésre s megpillantva a