Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

A eoupéban kissé olszonderültem, hogy ©lőre vegyem ki a rövid alvás idejét, miután hajnali két órakor már hajóra kellett volna szállnom Xorsholmban. A vasúttal megérkeztem ugyan Norsholmban. de a hajóra türelmetlenül kellett várnom reggeli 6 óráig, s e rendetlen járása, — a mint hallottam, — rendes dolog, mert sokfele akadályokkal kellett küzdenie. Mit tegyek most e pusztaságban*?. . . A vasúti és hajó-állomásnak picziny épületén, kivül csak egy emeletes fa alkotmányi! vendéglő volt itt s a lapályos pusztaságban csak a messze távolban pillantottam meg elszórtan egy-egy vörös faházakét. Az állomás környéke tehát a legunalmasabb pusztaság volt. Egyetlen élvezetet a kelő nap szemlélete nyújtott, melyet most hajnali két órakor körülbelül ugyanazon magasságban láttam a láthatár fölött, mint Stokholmban a Mosebaekeről estéli 11 óra körül. Legelőször a vasúti váróterembe menteni, hol egyetlen-egy uri ember képviselte az utazó-közönséget, ki fel sem tekintett, a mint beléptem, annyira elmerült az előtte fekvő nagy folians kiadású könyvben. A többi asztalokon is ugyanilyen könyveket láttam ; csupa kíváncsiságból nyitottam fel tehát az egyiket s menynyire meglepett, midőn nem annonce-könyvet, hanem a szentírást ismertem fel azokban. Svédországnak majdnem minden várótermei jen megtaláltam e könyvet s legtöbb esetben a szótlan utasok ezt lapozgatták. Hogy az ily vallásossággal a becsületesség s a megelégedés