Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)
dek ugy látszik az e tájban érkező vendégekkel fizettetik meg a télen kétszeresen fogyasztott gyertyákat. Becsületességüket azonban borsos áruk mellett mégis kimutatták. Alighogy az indóházhoz értem, lihegve jött a háziszolga utánam s egy csomagot nyújtott át, nndy az ágyamban felejtett hálóruhámat és egyéb aprólékos holmimat tartalmazta. A pontosság és Iigyelemnek e neme igen jól hatott reám s teljesen kibékített vendégIő sö ni m eI. Stokholm — Norsholm. Eddigi útitársaim, kiknek körében legkevésbbé sein éreztem, hogy messze földön s idegen országban vagyok, Stokholmból visszatértek Berlinbe. Magamra maradtam tehát egészen s egyedül utaztam át Svédországot egész szélességében, hogy vad pusztaság/ról élénkebb legyen fogalmam Stokholmtól Xorsholmig vasúton mentem, hogy igy csak az érdekesebb pontnál kezdjem a Göta csatornának, habár lassú, de végtelenül érdekes vizi útját. A stokholmi indóháznál egy uj házaspárt vett kerül a násznépnek nagy serege. A menyasszonyt fehér esküvői öltözetéről s virágcsokráról ismertem meg s a vőlegény katonatiszt volt. A mint a vonat a házaspárral tova indult, a nászsereg mély hangú háromszoros éljenzésben tört ki, mely egy szótagból állott s valóságos bőgőshez hasonlított. Mily nagy különbség van egyes népek örömkurjantása között s mily tisztán árulja el annak vérmérsékletét,
