Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

kával s eddigi szokásunk ellenére X. barátom hallgatott s én beszéltem egyre. Szokatlan bőbeszédüségemnok magyarázata az volt, hogy rég nem beszéltük ki magunkat, mert az nap érkeztem haza hosszabb távollét után a messze svédországi utániból. Ezen oly végtelenül kedves emlékű utáninak még egészen ép reniiniscentiái oldották meg lelkes elbeszélésre különben nehézkes nyelvemet. Álmatlanul leptek meg bennünket ugyanazon lugas alatt a kelő napnak első kandikáló sugarai, a hol már az esthomályban együtt ültünk. Fiskális barátomra a kelő nap s a közeledő tárgyalás gondolata oly erélyesen hatott, hogy vendégmarasztalásomnak minden ügyekezete kárba veszett s most komoly „megindulás" fogott rajta erőt. X. barátom azonban nemcsak fiskális, hanem lapszerkesztő is levén, szerkesztői ékesszólással s fiskálisi végrehajtó erélylyel követelte tőlem azon Ígéretet, hogy elmondott uti élményeimből — ha teendőim kissé jobban engedik — néhány rövid karczolatot készítsek. Nagyon mulattató utleiratok jelennek meg néha szol h indus s élénk phantasiáju Íróktól, kik sohasem látlak máskép, mint térképen azon utat, melyről bő útleírások nyomán oly kedélyesen írnak. Az igaz. az ilyen térképen tett ut teljes árleengedéssel járván, a legolcsóbb s legbiztosabb. Képzelete szárnyán az ember még a villámvonatnál is gyorsaltban halad a nélkül, hogy e gyors utazásba beleszédülne vagy bármi katastropha érhetné. A tengeren jár képzeletével s nem érzi azon prosai megkönnyebbülésnek keserves baját,