Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

teté gyönyörű szép tenor hangja, melyet jól iskolázva a legnagyobb priicisióval tudott érvényesíteni. Mennyire fokozódott azonban ez első kellemes meglepetés nemcsak bennem, de kivált porosz atyáinfiaiban, midőn jobban figyelve tiszta kiejtésű német szöveget födöztünk fel e esengő szép hangokban. Szobapinczórünkön kívül ez volt az első vidéki ember, a kit megértettünk ! A svédeknél nemcsak az iparos- és kereskedő-osztály, de a posta, vasúti és távirdai hivatalnok-világ is saját honi nyelvén kivül általában más nyelvet nem ért; a museumi tisztviselőkkel azonban mindenütt beszélhettem németül. Hiába, a magyar népnek nyelvismerete majdnem páratlan ! Csak fejcsóválva hiszi el a külföldi, hogy nálunk még az az együgyű ember is, ki bámészkodik azon, ha azt hallja, hogy Francziaországban még a paraszt is ért francziául, — nagyon gyakran magyar, német és szláv, tehát három nyelvet beszél. A Smorgasbord (Schmirkäsbrot, mely különben több fogásból áll) elköltése s a svéd punsch szörpölgetése közben már fokozódottabb animóval néztük s hallgattuk a programm többi részleteit, mely már végéhez járt. — Nemhiába : végén csattan az ostor. Utolsó fellépő egy magyar nemzeti ruhába öltözött piros csizmás énekesnő volt; deli termetű szép alak, mintha csak a Szegzárd-vidéki Sárközben termett volna. De már most magam sem hittem a szememnek. Némán kaptam elő a programmlapot, a melyen ezt találtam : „Uppträdande af Ungerska Sangerskan Frökon