Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

utón bizonyára nagy előny. A jegy átesipése alkalmával észrevétlenül nyomtunk markába a tett szolgálatának eléggé megfelelő borravalót, de mosolyogva mentegetődzött svéd nyelven s minden erőszakoskodás daczára sem fogadott el semmit egyikünktől sem. Egész utamon először esett ez meg rajtam s csak ujabb bizonyságul szolgált a svédek példás becsületessége mellett. Svédországnak déli, sok folyótól átszelt része, legtermékenyebb tartománya az országnak s ugy is tűnik fel, mintha az egész egy folytatólagos kert volna. Csakhamar elértük Lund-ot, ez egyetemi várost, melynek számos tornya s ódonszerü épületei messze ellátszanak a sikságon. Hesslehohnig e monoton sikság is elég érdekes képet nyújtott szétszórtan fekvő tanyáival. Svédországban általában a nagyobb városokon kivül kis községeket, vagy falvakat nem találni. Kiki saját birtokoeskáján épült tanyán lakik, mely a lakóházon kivül egy-két gazdasági mellék-épülettel bir. Ez épületek majdnem kivétel nélkül fából készülnek. Külsejük mindig sötétvörös színre van festve s az ajtók s ablakok contourjai fehéren szegélyezettek, a mi a háttérben levő fenyvesek- vagy a legelők zöld pázsitjával együtt annál kedvesebi) képet szolgáltat, mivel épen nemzeti tricolonmkat mutatják. Hessleholm után már homokbuezkás pusztaságok következnek, a mi el is vette fenmaradási kedvemet s elnyomott az álom. Linköping (Lincsöpiny) előtt, hol a szép vidék kezdődik, már ébren voltam. Útitársaimnál levő utleiratban találtam azon eredeti nyilatkozatot : „Midőn 4*