Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

ELŐSZÓ. A szülőknek gyermekeik iránti szeretete és viszonya lényegesen különbözik a szerzőnek szellemi szüleményei iránt tanúsított érzelmei s magatartásától. A testi szülők soha sem szűnnek meg gyermekeik iránt a leggyengédebb érzelmeket táplálni. A mily gondosan ápolták azokat évek hosszú során át gyermekségekben, ép oly kevéssé szűnnek meg róluk gondoskodni még akkor is, ha már felnőttek s az önállóság szárnyairakeltek. Szinte természetellenesnek látszik, hogy a szerző szellemi termékeivel széniben általában a szülői érzelmeknek majdnem ellentétét tanúsítja. Erzi ugyan a szülői örömöket, midőn életet adott érzelmei s gondolatainak, de midőn a maculatura, e mosdatlan gyermek, a nyomda szurkos helyiségéből kikerülve, hófehér ünnepi köntösbe öltözött, átadja azt a szerző a nyilvánosság dajkájának s csakhamar megfeledkezik róla. Legfeljebb elsőszülött gyermekét dédelgeti a magzatjára büszke szerző hosszabb időn át s csak akkor pazarol még anynyi időt reá, hogy önönmaga is végig olvassa nyomtatásban megjelent szüleményét.