Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

- 3o veszélyre nem is gondolva, örömöt szolgáltatott a felkorbácsolt hullámok gyönyörű képe. Valóban szebb látványt alig képzelek magamnak, mint minőt ez alkalommal kimondhatlan gyönyörrel élveztem. A tenger minden pillanatban más-más óriási hullámhegyeket s iszonyú örvényeket alkotott. A mint a hajó az örvényekbe bukott, összecsapódtak fölötte a hullámok, melyek e magas tengeri hajónak hol elő, hol hátsó részét egészen viz alá mentették s csak e legmagasabb pont, hol álltunk, maradt a nagyobb hullámoktól menten. A hajón átvert hullámok magasra szökő hab-cseppjeiben a nap sugarai megtörtek s ez által minden perezben meg-megujuló gyönyörű szivárványt képeztek, a mi a tengernek hara gos zöld szinü vize s a tajtékzó hullámok hófehér csúcsai fölött nagyszerű látványt nyújtott, melyet feledni soha sem fogok. Könnyű 'megérteni itt azon latin közmondást : „qui oescit orare, pergat ad mare !" De nem a félelem, mert arra gondolni sem értem reá, e remek kép bámulatában — hanem a természet elemeinek bámulandó nagyszerűsége, ereje és szépsége volt az. mely gondolataimat ezen természeti csodák alkotója felé terelte. Oly annyira elmerültem gondolataimba, hogy legki'véshbé sem bántottak a hullámok, melyek most már a hajónak ezen legmagasabb csúcsán is átértek s térdemet verték. Görcsösen kapaszkodtam a vaskorlátba s észre se:n vettem, hogy mikor tűntek el mel3*