Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

lőlem útitársaim. Örültem, hogy a hajó állandó személyzetét kivéve, egyedüJ álltam itt, kinek vas természetét még e vad orkán sem törhette meg. Örömöm azonban nem tartott soká. Iszonyú mélységbe bukott hajónk s egy óriási hullám felülről csapott végig ogész testemen. Kalapomat elvitte a viz s bőrig ázva o sós viztől lábaim ingadozni kezdtek s alig várhattam he mig hajónk egy hullámhegyre vettetik, amikor egy pillanat alatt szokott lefolyni az azt boritó viz. hogy 1 ej u t hassak ka binomba. Alig botlottam nyugágyamra, elért engem is a többi utasoknak közös sorsa, mit azonban nein a tengeri levegő és szédülés, hanem a tengernek maró vize s a teljes átázást követő dermesztő hideg okozott. Legelső megkönnyebbülésem után annyira elgyengültem, hogy mozdulni sem voltam képes s teljesen átázott ruhámban szenderültem el. Midőn felébredtem, volt mégis annyi erőm. hogy átöltözhettem, néhány jég lapdacsöt vettem be s teljesen jól éreztem magainat. Alig azonban, hogy meghallottam szomszédaimnak még mindig siralmas nyögését és erőlködését, recitiváltam én is s kétségbeejtő szenvedéseim azután folyton kínoztak, mig csak partot nem értünk. Különös, hogy a mint Malinöben partra szálltunk, ugy éreztem magam mint mikor kinos álomból felébred az ember s niegkönnyebültcn vesz lélekzetet a fölötti örömében, hogy e rémképek nyomasztó érzete csak álom volt és nem való. Kedélyhangulatom kitűnő s étvágyam, vagy jobban mondva éhségem