Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

kimagasló s zenészekkel tömött tribune, a gyönyörű kert, mely ezernyi-ezer villanyos és színes izzó lámpák által valóságos fénytengerré volt változtatva, — mindez alattunk elterülve oly látványt nyújtott, hogy valóságos tündérvilágot képzelhettem ott. Ezen gyönyörű látványok okozta álmomból kiébresztett a westendi állomás. A városnak ezen legnyugatibb része éjjel úgyszólván kihalt. Csakis csendes villák terülnek itt el, mint Budapesten a sugárút végén. Kiszállottain. s legnagyobb meglepetésemre senki sem várt reám. A magán tulajdonosok néhány íögata is csakhamar tovább robogott s egyetlenegy bérkocsi sem volt. Kérdezősködtem a pálya-felügyelőnél azon villa után. a hol lakásom volt, de az még távolabb feküdt innét s éjfél levén, nem* igen lett volna tanácsos gyalog botorkálni, habár azonnal ajánlkozott egy uri ember, hogy készséggel elkísér. Tanácsosabbnak tartottam inkább visszamenni a belvárosija, mintsem magamat idegen ember kalauzolására bízni. Visszamentem a legközelebbi vonattal a Fridriehsstrasse állomásig s ugyanazon utczában a „Prinzenhof" szállóban vettem lakást. Éjfél után levén már s az úttól is megtöretve, nem sokat törődtem vele, hogy a konyha és ebédlő már zárva volt. s beértem némi hideg étel- és theával, melyet szobámban vettem. Eeggel még ágyamban irtani egy úgynevezett „Kohrpost" kártyát, a melyen rokonaimmal tudattam megérkezésemet s lakásomat. Berlinnek egyik külön-