Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

legessége ezen pneumatieus szerkezetű posta, melyet mi, legalább gyakorlati alkalmazásban, nem ismerünk. Mig megreggeliztem, egy órával körülbelül kártyám elküldése után megérkeztek rokonaim, kik előtte való napon hiába vártak reám ugyanazon sziléziai pályaudvarban, a melyben én „Sehaffnerünk" jó tanácsára nem szálltam ki, hanem csak átszálltam a városi pályára. Boszankodtak ők is, ugy. mint én az este, csakhogy nekik több okuk volt reá, mert az ón scrupulusaim okozták a zavart. Berlinben most csak négy napot töltöttem azon reményben, hogy visszatérve Svédországból, ismét egykét napon fogok itt időzhetni. Elég volt különben azon néhány nap Berlin nevezetességeinek megszemlélésére. A város fekvése a lehető legalkalmasabb, mert roppant terjedelmes homoksikságon fekszik, melyet csakis a keresztül folyó Spree vize tagol kissé, ütezái igen szabályosak s egyenes vonalban épültek s nagyobbára elég szólesek. A Berlin fénypontjának nevezhető „Unter den Linden" utcza valamivel szélesebb 60 méternél s hossza körülbelül két kilométert tesz ki. Négysoros hárs ós vadgesztenyével van végig ültetve, s a legszebb paloták, legelőkelőbb vendéglők s legfényesebb kereskedések ezen utczában vannak. Középületei s műemlékei igazán monumentálisak s különösen gomba módra emelkednek a legutóbbi franczia háború óta, miáltal rohamosan épül és szépül a város. Közemlékei között legnagyobbszerü a legutóbbi időben épült s 1873-ban felavatott győzelmi oszlop,