Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

Utunkat Liegnitz, Bunzlau. Kohlfurth. Során, Guben és Frankfurton át vettük Berlinbe. Valami különös nevezetességet nem nyújt e vonal, azonban Frankfurtban levén, ki mulasztaná el azon egy-két pereznyi tartózkodás alatt is, hogy a hires frankfurti kolbászból ne keritsen magának egy párt, melyet mi magyarok csak neve után ismerünk, vagy ha mégis igazira volna étvágyunk, Bécsújhelyből kapunk frankfurtit. — Este volt már. mire ide értünk s igy nem is lehet csodálni, hogy valóságos ostrommal acquirált kiki magának valami enni s inni valót s vitte saját eoupéjába. hogy a gyorsan tova robogó kocsiban költhesse el. Nekünk is nagyon jól esett a „frankfurter" s nem győztük eléggé kiemelni Ízléses voltéit s azon nagy különbséget, mely ezen igazi a mi utánzott „frankfurtereink" között létezik. A képzelődés, a mint egyáltalán nagyokat művel, ugy ültünk fel mi is az ő büvhatásának, mert egyikporosz útitársunk, midőn már jól végigzengtük a világhírű kalbász dicshymnusait, elég malitiosusan jegyzé meg : hogy csak véletlenül jut most Frankfurt e dicséretekhez, mert azon hires kalbászok hazája nem ezen Odera melletti, hanem a Majna melletti Frankfurt. No de sebaj, csakhogy jól ízlett, s ha néha a bécsújhelyit is igazi gyanánt keltheti el az ember, miért ne esett volna jól az igazi frankfurtinak névrokona ? Földieimmel való kedélyes együttlétemet csakhamar megzavarta azon tultömöttség, mely annál inkább fokozódott, minél közelebb jutottunk Berlinhez. A kirándulásokon levő berliniek legnagyobbrészt ezen