Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

Nagyon észrevettem ez egyhangú s lapályos vidéken, hogy elhagytam a hazai határokat, s ez eddigi jó kedélyhangulatomra is lelohasztólag hatott, Oderbergben hosszabb ideig időztünk, mert itt van porosz részről a határszéli málha átkutatás, mely azonban engem nem igen rémitett, mert trafik szivarral ellátni magamat, nem jutott eszembe, s alig vártam, hogy monopoliuniment szűz szivarra gyújthassak. Málnámat fel sem nyitották, de valami kémkedő tekintetet sem vetettek rám a kitömött vállú szakács-sipkás poroszok. Soká jártam-keltem e vasúti forgalomnak góczpontján összegyűlt mindenféle nemzetiségű tömeg között, mig végre ismét beszorittattunk, most már porosz ketreczekbe. Mint nagyobb állomásoknál rendesen, itt is úgyszólván tultömöttek voltak a kocsik, s alig jutott helyem egy apró gyermekekkel utazó család eoupéjában, melyben hol az egyik, hol a másiknak nyafogását vagy pajkos lármáját voltam kénytelen hallgatni. Elővettem Biidekkeremet, hogy olvassak, de hasztalan volt. Tele volt a coupónak minden zege zuga skatulyák- és kofferekkel, de kényelmetlen helyzetemben táplált a remény, hogy családostul nehezen utaznak nagy távolságra, s igy majd kiszállanak nemsokára, de midőn kivettem beszédükből, hogy ők is Berlin felé tartanak, a legközelebbi állomásnál jobb helyet kértem a „Schaffner'-tői s átköltöztem egy más kocsiba, hol csak egy öreg ur s egy fiatal nő volt. Nem soká olvastam azonban itt sem, mert útitársaimmal csakhamar élénkebb