Wosinsky Mór: Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége Székfoglaló értekezés(Szekszárd, 1904)
Magyarország mészbetétes edényei - V. Az Alduna leletei - 5. Aldunai typus
5.. 6.) állítottak elő. Gyakoriak a concentrikus körök is, melyeket vagy függövonalak végére (LXXXV. 2. — XC. 5., 6.) vagy függőleges (XCIV. 1., 4. — XCVIII. 1.) vonalban, vagy gyakran T alakban helyeztek, ez utóbbiakat leginkább az edény nyakán. (XCIX. 1.) Előfordul a farkasfog-minta (XCVIII. — XCIX. - - C), a W alak (XCIII. 2. — XCVIII. 2.), a csúcsával egymással szemközt állított függőleges álló szög > < (XCVIII. 1. - - LXIV. 4.); a dülény, melynek sarkaiból két-két spirális nyúlik ki, a magyarországi sodronytekercses fibulákhoz hasonlóan (XCIV. 6. — LXXXV1II. 5.). A maeander mintát leginkább az edénytartó karikákon alkalmazzák (OVII. 5., 6. — ( '. 1. — XCIII. 1.). Alakra nézve több jellegzetesét találunk, ilyenek : a) A Vattina, Versecz és Dubováczon előforduló typus, mely keskeny, tömör talpon áll, öblös részén négy erősen kiemelkedő dudorral bír, úgy hogy felülről tekintve négyszögletesnek látszik az edény, s egy vagy két magas ivezetíí füllel bír, melyek nyujtványban, bütyökben vagy félhold alakban (ansa cornuta, bicornuta és lunata) végződnek. (XCIII. 8., 9., 11.) b) Összetett csonkakúp, tölcséralakú magas nyakkal. (LXXXIX. 1., 2., 4.) Hasonló a Dunántúl felső részében előforduló alakhoz, azon különbséggel, hogy itt a test rövidebb, a nyak magasabb s öblös részén hegyes csücskökkel bír. c) A leginkább Dubováczon és Kliceváczon előforduló alak, mely szükfenekű, nagyon öblös, magas nyaka s trombitavégű szája van, hasas részén négy erős füllel s azok fölött enís csücskökkel van ellátva. (XCVIII. — XCIX. — CVI.) d) Ritkább már a hasán összeszorított s tölcsér alakú szájjal ellátott edény (XCI. 1., 3., 4. — XCVI. 3.). Az aldunai mészbetétes keramika egyik jellemző tárgya a korona alakú edénytartók, minők a Rajna vidékén, így Grossgartachban többszörösen előfordultak. 1 (XCI. 5. — C. 1. - CVII. 5.). 1 Találtak ilyen edénytartó karikákat Spanyolországban és Entremabban (»Revue Archéologique* 1899. 300. 1.). Azok azonban csak vízszintes hornyolatokkal vannak díszítve.
