Wosinsky Mór: Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége Székfoglaló értekezés(Szekszárd, 1904)

Magyarország mészbetétes edényei - Ez ötféle typus egybevetéséből vont következtetések

A magyarországi typusokból vont következtetések. Ha az imént körvonalozott typusokat s az azok kiséretében előfordult leleteket egymással összehasonlítjuk, a következő eredményt vonhatjuk le azokból : A mészbetétes edények Erdélyben a keletről nyugati irányban vonuló Szamos, Maros és ezek mellékfolyóinak mentén fekvő neolithkori telepekről és sírokból kerültek elő, nagyon kevés hasogatott, de annál több csiszolt kőeszköz kíséretében, melyek között csak nagyon ritkán fordult elő egy-egy apró bronztárgy. A mészbetétes edényeknek összesen 38 erdélyi lelőhelyét soroltam fel. Ezek közül Vládháza, Bedelő és Gyertyámos temetkezési helyek, hol tumulusok alatt zsugorítva fekvő csontvázak találtattak, és pedig a két utóbbi helyen csakis kőeszközök kiséretében, Vládházán pedig a kőeszközökön kívül két kis bronztárgy mellékletével. 35 lelőhelyen pedig vagy szórványosan, vagy lakott telepeken találtattak e töredékek. Az erdélyi typusnak több változatát soroltam elő. Egymástól nagyon eltérő technikájuk után következtetve, nem valószínű, hogy azok mind egykorúak legyenek, de nagy korkülönbség sem lehet közöttük. Leginkább eltérnek egymástól a mély barázdás, megszakított vonalú, erőteljes díszítések a vékony vonalú, szegélyezett szalagdiszítéstől. A 35 lelőhely nem sok bizonyítékot szolgáltat ez eltérő változatok egykorúságára. mert ezekben különböző korszakok darabjai kerülhettek össze. A sírok azonban, mint bolygattatlan tuniulusok, absolut bizonyítékok, azokba későbbi kor leletei nem kerülhettek. E sírok nemcsak mellékletük, hanem a jellegzetes temetkezési mód alapján is kétségtelenül neoliíhkoriak. Ezekben a megszakított vonalú, mély barázdás, erőteljes mészbetétes díszítés van képviselve. Vládházi lelőhelyről van azonban szegélyzett szalagdísz is, habár nem szerezhettem magamnak bizonyítékot arra, hogy e szalagos díszítésű darabok is sírból kerültek-e elő. Ha egyelőre egykorúnak veszszük az erdélyi typus változatait, azok a neolith kor végső szakába tartoznak. Elterjedésük Erdélyre szorítkozik s azonkívül csak két 72