Wosinsky Mór: Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége Székfoglaló értekezés(Szekszárd, 1904)

Magyarország mészbetétes edényei - V. Az Alduna leletei - 5. Aldunai typus

hanem szórványosan a Dunántúlról kerültek ide és pedig a felső részből úgy mint az alsóból. A Dunántúl felső részének typusait feltaláljuk Tószeghen, Alpáron, Kecskeméten (LXV.), Soroksáron (LXV il.), Muhi pusztán (LXXII. 4.), Bogojevón (LXVL). A Dunántúl alsófelének typusai átterjedtek Hatvanra, Bökény-Mindszentre (LXX. 1.. 2. és LXXII. 1.), Szeremlére (LXVILL, LXIX), Muhi pusztára (LXXII. 2.)

r Szihalomra (LXXII. 5.), Szentesre (LXXIII. 1., 2.) és Pécskára (LXXV. 1—9.). Egyetlen egy jellegzetes lelőhely van e tájon s ez a Csepelszigetnek két pontja : Tököl és Lakihegy. E tököli mészbetétes edények egészen elütnek Magyarország többi mészbetétes edényeitől alakra úgy mint technikára és díszítési mintára. (V. ö. LXXVIII—LXXX.) Alakra többnyire fül nélküli harangalakú serlegek, részben pedig talpcsövön álló tálak. Elütő a technikájuk is. Mig hazánk legtöbb mészbetétes edénye feketére égett agyagból készült, a tököliek anyagja vörösre égett s feltűnően fényezett, de e fény nem máz, hanem valószinüleg gyantával vagy viaszszal állíttatott elő. DisHtésüh még eltérőbb és jellegzetes, a mennyiben kivétel nélkül az egész felületet borító vízszintes zónákból áll, melyeket pontozó kerékkel előállított mintákkal töltöttek ki. Munkám második részében foglalkozom behatóbban ezen Európa nagy részében elterjedt harangalakú zona-serleggel, itt csak azt említem fel, hogy ezeknek szakasztott másai legközelebb hozzánk Csehországban fordulnak elő. 5. Aldunai typus. Az aldunai mészbetétes edények főjellege abból áll, hogy díszítésük szabadkézi, sekély mélységű, vékony, megszakított vonalú karcz, melylyel leginkább indákat (LXXXIII. 6., 7. — LXXXIY. 3., 4. — LXXXV. 1—3.), spirálisokat (XCVII. 1., 3. — CL 2.), árkádokat (LXXXI. 8. • LXXXIII. 5. — LXXXIV. 5. LXXXV. — XC. 5., 6. - XCI 4. — XCV. 5., 2., 3., 9. — XCVI. 2. — XCV1L 70 :"<! l;-'