Wosinsky Mór: Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége Székfoglaló értekezés(Szekszárd, 1904)

Magyarország mészbetétes edényei - V. Az Alduna leletei - 4. Dunántúl alsó felének typusa

korlati haszna, mint szépészeti czélja. Jobban tapad így a fehér díszítő anyag s a széles sávoknak ilyen módon alkalmazott rovátkolása emeli annak hatását, E széles sávok széleit igen gyakran sűrű fésüalakú eszközzel rézsut mélyen beböködik (XXX. 12., 13.), mi által sűrű, mély pontsor s azokból kiágazó vesszősor képződik. Ha ezeket fehér anyaggal kitöltik, eltűnnek a pontok s csak a vesszők látszanak fehéren, mi által a sáv rojtot kap. E vízszintes sávokat meg-megszakítják kiálló háromszögekkel vagy egyéb apró tagozatokkal. A díszítésnek ezen elmés elhelyezésével átmeneteket alkottak a sávokból a díszíttetlen sík felületre, mi által a szélesebb díszítés is kevésbbé hat nehézkesen. A díszítő-minták kizárólag csak geometriaiak s majdnem kivétel nélkül bélyegzőmintával vannak előállítva. Leggyakrabban találjuk a AV alakot és pedig vagy a sík felületen különállóan (XXIX. 6.) vagy pedig a sávok tagozata gyanánt alkalmazva < XL VI II. 5., 6.). Nagyon gyakoriak a háromszögek, melyeknek háttere van fehér díszítő anyaggal kitöltve és vagy különállóan emelkednek ki a széles fehér sávokból (XXXVI. 2.), vagy pedig egymás mellett alkalmazva úgynevezett farkasfog-mintát (XXXVI. 3.) képeznek. Néha azzal is emelték e háromszögek hatását, hogy azok felületét hálószerű karczolatokkal borították (LV. 6.). Előfordul a szintén bélyegző mintával előállított concentrikus kör (XXXIII.), a sakkminta (XLL), a zegzugvonal (XL). Az edény feneke igen gyakran körszalaggal vagy kör közötti kereszttel díszített (LI., LUI.), a melybe az öblös résznek íiiggőleges szalagjai ágaznak. A nagyobb edények széles füle többnyire párhuzamos vonalakkal V alakkal vagy háromszöggel díszített (XXXVII.). A díszítés a nyakon és hasas részen van elosztva, a zöme és főalakja azonban az öblös részre esik. Alakot illetőleg túlsúlyban vannak a golyóalakúak, előfordulnak a szélesebb végén összetett csonkakúp alakúak s ritkábbak a hengeralakúak. Leginkább jellemző a szépen profilirozott perem. A Duna és Tisza közötti részen általában kevés a mészbetétes edény s ezek is nem alkotnak külön typust, 89