Wosinsky Mór: Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége Székfoglaló értekezés(Szekszárd, 1904)

ben a legizlésesebben formált díszedényig számtalan változatot. Sőt a szépészeti érzék is — mely talán sehol sem talál kinálkozóbb és kedvezőbb alkalmazásra mint az edény puha anyagánál — már magas fokban nyilvánul. Már a neolith korban megtaláljuk az edénydíszítésnek mindazon változatait, melyekhez majd 2000 éven át újabb elem nem járult. A neolithkori keramikának ezt a nagy változatát és tökélyét nem annyira rohamos fejlődésnek, mint inkább e korszak hosszú tartamának kell tulajdonítanunk. E hosszúra nyúlt neolith kor kultúrájának periódusokra osztásával megpróbálkoztak a régészek. Alapul vették a kőeszközök formáit. Éles megfigyeléssel lehetett is eltérést észlelni a hasogatott kőeszközökben úgy, mint a csiszoltakban. A franczia régészek, hamar meg is állapodtak Mortillet nyomán a hasogatott kőeszközök eltérő alakjai alapján felállított periódusokban, de a tapasztalás csakhamar azt mutatta, hogy e különféle alakú kőeszközök együttesen is előfordulnak. Beigazoltatott tehát, hogy e különféle alakok lehetnek eltérő typusok, de nem képviselnek periódusokat. Ujabban az agyagművességet vették alapul s az edény díszítés sokkal jobb kormeghatározónak bizonyul. A németországi régészek a kőkori keramika osztályozása körül új systemák felállításán fáradoznak, de sem az osztályozás-, sem az elnevezésben nem állapodtak meg végleg s erősen folyik még a tollharcz Götze. Köhl, Reinecke és Schliz között. Az osztályozás elég szerencsétlen alapon indult meg s annak továbbfejlesztése mindinkább komplikálja a kérdést s nem találtak még olyan kereteket, a melyekbe e kőkori edények díszítésének ezer változatait egy befoglalni tudták volna. Klopffieisch »z.ánór«- és »szallag«-keramikát különböztetett meg (Schnurkeramik és Bandkeramik). A »zsinorkeramikat« a díszítési technika után nevezte el ilyennek, a »szallagkeramikat« pedig a díszítési motívumok után. Vagy technika vagy motívum után lehet csak érthetően osztályozni, de ha a technikát a motívumokkal állítjuk szembe, csak zavart okozunk, melyben senki sem ismeri ki magát, így az egyszerű zsinórbenyomást sokszor párhuzamosan