Wosinsky Mór: Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége Székfoglaló értekezés(Szekszárd, 1904)

AZ ÜSKOK MÉSZBETÉTES DÍSZÍTÉSŰ AGYAGMŰVESSÉGE. rateur der Todten-Gefässe zur' Ausfüllung der OrnaruentEinschnitte bedient hat, aller Wahrscheinlichkeit nach wohl aus Alabaster-Gyps bestanden hat, welcher mit saurer Milch zu einem zähen Brei angemengt wurde.« A grossgartach i inészbetéses edények között találtak fehér töltelékanyagnak darabkáját, melyről Schliz

1 szakszerű analysis nélkül azt állítja, hogy fehéres szürke agyag és hófehér szénsavas mésznek keveréke, mely utóbbi anyagot a mindenütt nagy mennyiségben található édesvízi kagyló (Unió batavus) héjjából nyerték volna. Olshausen egy Dairsieből (Skóczia) származó mészbetétes edény töltelékét . analysálta s erről a következőt írja : - »Die schmutzig weisse Masse löst sich in kalter, verdünnter Salzsäure nicht sofort vollständig, aber bei leichtem Erwärmen sehr schnell ohne auffallendes Brausen. Von etwas beigemengtem Sand und Splittern des Thongefässes abfiltrirt giebt die Lösung mit Ammoniak einen weissliehen. gelatinösen Niederschlag (Hinweis auf Kalkphosphat) und im Filtrat von diesem erzeugt Oxalsäure noch eine weitere weisse Fällung (Kalk, der nicht an Phosphorsäure gebunden ist). Die Phosphorsäure wurde in der ursprünglichen Lösung durch die MolybdänsäureReactioD nachgewiesen. — Hiernach hat man wohl ein Gemenge von Kalk-Phosphat und Carbonat, und höchst wahrscheinlich gebrannten Knochen vor sich. Dies Ergebniss stimmt mit Helm's und meinen Beobachtungen an mehreren norddeutschen Gefässen überein«. (Verhandl. 1897. S. INI—

83.). A Charente-völgyi mészbetétes anyagról említi Chauvet M. G.,

3 hogy a díszítések kitöltésére meszet, csontport és gyantát használtak. Mindezt azonban csak analysis felmutatása nélkül említi s így csak sejtelmen alapult nézete, 1 A. Schliz »Das steinzeitliche Dorf Urossgartach«. 27. lap. 2 Zeitschrift für Ethnologie. 1898. évf. 546. lap. 3 LAnthropologie 1901. 641. lapon írja: »En général, comme matière de remplissage, on employait la chaux ou une poussière blanche. On employait aussi la poudre d'os et la résine*.