Wosinsky Mór: Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége Székfoglaló értekezés(Szekszárd, 1904)

elő, hanem a bélyegzőhöz hasonlóan, külön e czélra faragott tompa eszközökkel vagy a csipkézett tésztametélő kerékhez hasonló hengerrel. Ezen beágyazási munka, akár böködéssel, akár szabadkézi véséssel, akár lépcsőszerű benyomásokkal, pontozó kerékkel vagy zsinórral, akár végre bélyegzőhöz hasonlóan kész mintákkal történt, mindig oly jellegzetes, hogy, ha idővel e fehér anyag ki is oldódott abból, kétségtelenül ráismerhetünk, hogy az mészbetétes volt. Hogy kizárólag e czélra készítették e mély benyomásokat, azt eléggé bizonyítja azon körülmény, hogy a mészbetéses díszítés szokásának megszűntével nem találjuk már többé e benyomásokat a későbbi edényeken. Az így előkészített beágyazás után azután a már tökéletesen kiégetett edénynek egész díszített felületét bekenték a fehér anyaggal s miután az a karczolatokban megszikkadt, a díszítés vonalaival ellenkező irányban száraz ruhával letörölték a fölösleges fehér anyagot, még mielőtt az egészen oda száradt volna, s így a be nem karczolt részek láthatóvá lettek. Ezen eredeti eljárás kipuhatolása czéljából kísérletet tettem gypszszel több olyan töredéken, melyből a víz teljesen kilúgozta a fehér díszítő anyagot s az imént leírt egyszerű eljárással a vízszintesen vonuló sávokat függőleges irányban törölve, nem nyomtam ki a mélyedésekből a pépet, a be nem karczolt sima felület pedig úgy megtisztult a péptől, hogy a széles fehér sávokból kiemelkedő czérna vékonyságú vonalak is tisztán láthatóvá lettek. Érdekes megtudni, hogy miből áll tulajdonképen e fehér díszítő anyag. Egybeállítottam ezért az egész európai irodalomból az erre vonatkozólag végzett vegyelenizéseket s véleményeket, hogy annál jobban méltányolhassuk Wartha Vinczének tolnamegyei mészbetétes edények anyagán végzett szakszerű vizsgálatának meglepő eredményét. Spanyolországban a ciempozuelosi (Madrid mellett) mészbetétes edények díszítésében rejlő fehér anyagot Ortega analysálta 1 s gypsznek találta. 1 Boletin de la Heal Academia de la História. T. XXV. p, 436. Madrid, 1894.