Wosinsky Mór: Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége Székfoglaló értekezés(Szekszárd, 1904)

A zsinórl

»enyomassal díszített? edények többnyire zsugorított halottak mellett, Csehországban 1 kőkori hullaégetési sírokban tisztán neolithkori tárgyak kíséretében találtatnak. A czölopépítményekben kőeszközök között néha réztárgyak kiséretében fordulnak elő, de belenyúlik e díszítési mód kivételesen néha a bronzkorszakba is, így a többi között nálunk Tolnamegyében, Köleseién. b) Az egyszerű karczolatos díszítés, mely egészen elüt a későbbi mély barázdája mészbetétes edényektől, a neolithkorban mindenfelé nagyon elterjedt, s ez érthető, mert hisz ez a legegyszerűbb formája az edénydíszítésnek. Az égetetlen puha anyag, mely oly könnyen befogad minden véletlen karczolatot, szinte önkéntelenül kínálkozik a gölöncsér szépérzékének

2 kísérletezésére. Tényleg megtaláljuk a karczolatos díszítést már a legrégibb kjökkenmöddingek edényeinek peremén s a neolith korban egész Európában. Ezen egyszerű karczolatokkal nagyon változatos mintákat állítottak elő, legtöbbnyire rézsútos vonalakkal vagy pontokkal kitöltött párhuzamos vonalakat, úgynevezett szallagokat, miért is a németek — habár maguk elismerik, hogy helytelenül — szallagclíszítésnek nevezik. Ez egyszerű vonalakkal íveket, spirálisokat és maeandert is állítanak elő. Egyes nagyobb területeken eltérést mutat ez egyszerű karczolatos dísz. Reinecke Pál

3 szerint más e neolithkori díszítési mód a sváb-bajor fensíkon, más a Közép- és AlsóRajnán, Közép- és Észak-Németországban, más Európa délkeleti vidékén : Magyarországban, Boszniában, végül más a Kárpátok külső szélén elterülő keleti Galicziában. Bukovinában és Moldvában. Az ide tartozó magyarországi példányokból mellékelt két táblán mutatok be néhány példányt Munkácsról és Szentesről. 1 »Mittheil, der Anthrop. Gresellsch. in Wien.« XXV. 29. lap. 2 Az ember szépérzéke már a paleolith korban, különösen a i'rancziaországi s lengyelországi csoutkai'czolatokban. bámulatos módon nyilvánul. 8 Arch. Ért. 1896. 289—294.