Wosinsky Mór: Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége Székfoglaló értekezés(Szekszárd, 1904)

A szentesi

1 telepen csiszolt kőeszközök kiséretében találtak többet, melyek a nemzeti múzeumban őriztetnek s ezek némelyikén a maeander is előfordul. Munkácson

2 az úgynevezett »Kishegy«-en talált Lelioczky Tivadar szintén neolithkori telepen számos karczolatos edénytöredéket, melyeken zegzug vonalak s pontsorok között maeanderszerű dísz is fordul elő. A lengyeli neolithkori telepen egy belül csekély űrfogatú, tömör s fonálon hordozható agyagkoczka külső oldalán szintén maeanderszerű karczolatokat találunk. A hódmezővásárhelyi múzeumban van számos karczolatos díszítésű edény a város határából. Díszítésük pontokkal kitöltött szallagokból, párhuzamos vonalakkal kitöltött háromszögekből, rhombusokból s maeanderekből állanak, de a vonalak megszakítatlanul húzattak és nem voltak mészszel kitöltve. c) A mély barázdákkal díszített, szorosan vett mészbetétes edények képezik tulajdonképeni tárgyát e munkának. E mészbetétes technikának az a czélja, hogy az agyagba vájt mintákat az alap fekete vagy ritkábban vörös alapszínéből fehér anyag berakásával kiemelje s szembetűnőbbé tegye. Ez eljárás nem oly egyszerű mint a milyennek első pillanatra látszik. Legelőször ágyat, alapot készítettek a fehér szinű anyag befogadására. A még égetetlen edénynek puha falába hegyes eszközzel szabad kézzel vájták be a mintát és pedig sűrűen meg-megszakított vonalakkal vagy pedig a szélesebb sávok előállítására egyenes vonalú vésőalakú eszközt vagy néha (mint Németországban) 3 ékalakra kihegyezett csontot használtak. Ezekkel sűrűen egymás után benyomkodott, lépcsőszerű mélyedések állottak elő, melyek — ép úgy, mint a vonalnak mélyebb pontokkal történt megszakításai — arra valók, hogy e megszakított mélyebb benyomások erősebben tartsák meg a mészbetétet. A széles sávokat sokszor mindkét szélén szegélyezték 1 Arch. Ért. 1896. 291. lap. 1—15. ábra. 2 Arch. Ért. 1896. 293. lap. 1—7. ábra. 3 Zeitschrift für Ethnologie. 1885. 337. lap. 13