Vendel-Mohay Lajosné: Liszt-emlékek Szekszárdon (Szekszárd, 1986)

Bevezető tanulmány

veiben tolmácsolja Scitovsky hercegprímás megbízását - emlékeztetve Lisztet 1846-ban Pécsett tett ígéretére -, hogy komponáljon ünnepi misét az Esztergomi Bazilika felszentelésére. Liszt azonnal válaszol Augusznak, elfogadja a rég vágyott megbízatást. (L-A 7.) A következő hónapok előre nem sejtett bonyodalmakat hoznak. Liszt tizenkét levele igen értékes forrás, melynek alapján 1855 júniusától végigkísérhetjük az eseményeket, megismerhetjük a valódi okokat, Festetics Leo intrikáit, Augusz határozott beavatkozását, hogy végül az Esztergomi Bazilika felszentelésén, 1856. augusztus 31-én megszólalhasson Liszt Ünnepi Miséje. (L-A 7-16.) Az Esztergomi Mise teljes sikere Lisztnek nagy elégtételt jelentett, elismert egyházi zeneszerző lett, s megerősítette kapcsolatát hazájával. Az 1857-ben Weimarban írott két levelében hírt ad az új zene ellenségeinek Európa-szerte egyre erősödő, kíméletlen támadásairól. A Sajtó Góliátjai semminemű félelmet nem ébresztenek benne. Tudatában van annak a művészi feladatnak, missziónak, mely részéül jutott, tudja, hogy rendíthetetlen türelemmel és energiával teljesíteni fogja azt. (L-A 22. 6.! [Csapónál besorolása téves. Dátuma helyesen: 1857. március 21.; sorrendje 22. sz. lenne.]) 1859 nyarán megjelent Liszt ominózus Cigánykönyve: Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie (későbbi magyar kiadása: A cigányokról és cigányzenéről Magyarországon. Pest, 1861), mely jóhiszemű, de valóban súlyos tévedéseivel a hazai körök kíméletlen támadásait zúdította Lisztre. 1859. december 13-án váratlanul elveszti fiát, a húszéves, kedves, tehetséges Dánielt. Augusz részvétsoraira 1860. január 14-én válaszol. Fiáról emlékező, bensőséges sorai mellett ebben a levélben foglalja össze álláspontját az ellenséges indulatokkal és a támadásokkal szemben, melyek cigánykönyve miatt Magyarországról érik. Szilárdul hiszi, hogy be tudja tölteni feladatát és - mint írja - állandóan azon lesz, hogy dicsőséget szerezzen hazájának munkájával és művész voltával. (L-A 31.) Ezután ismét hosszabb időn át elmaradnak levelei. Liszt életében újabb sorsfordulat áll be: felbontja hivatalos kapcsolatát a weimari nagyhercegi udvarral, évekre megválik Weimartól; Wittgenstein hercegnét követi Rómába 1861 októberében; s bár tervezett házasságkötésük meghiúsul, Liszt évekig (1861-1868) Rómában marad. Két és fél évvel Dániel halála után Rómában éri a megrendítő hír, hogy idősebbik lánya, bizalmasa, Blandine, Emile Ollivier francia ügyvéd felesége, miután néhány hete első gyermekének, Dánielnek életet adott, 1862. szeptember 11-én hirtelen meghalt. Liszt három évi hallgatás után, 1862 novemberében jelentkezik újra magyar barátjánál. Az első római évekből ez az egy levele érkezik Auguszhoz. Hírül adja, hogy egyelőre Rómában marad. Szent Erzsébet legendájával két hónapja elkészült. Hálás, mert a munka előkészítésekor magyar barátai között Augusz is segítségére volt a forrásanyag megszerzésében. Amint írja, a Rómában töltött első év termékeny; az oratóriumon kívül már itt komponálta a Cantico del Sol-t (Szent Ferenc Naphimnuszát) és néhány zsoltárt, melyek majd egymást követően jelennek meg. (L-A 32.) Újabb két év után, 1865 februárjában újra jelentkezik Rómából. Jelzi, hogy